Péntek délután váratlanul felhívtak az Uzsoki utcai kórházból és lemondták a hétfői szívultrahang vizsgálatomat. Nem lesz rendelés. Ennyi. Azt hittem felrobbanok a méregtől. Tudták, hogy miért kell, de leszarják. Egyáltalán nem voltak segítőkészek, sőt. Ha gondolom, néznek egy másik időpontot. Megint hetek múlva, persze. Csakhogy én nem érek rá, nekem szerdán vinnem kell a leletet, különben lehet, hogy nem kapom meg a második kemot. Emiatt csúszni a kezeléssel nem éppen jó dolog, sőt kifejezetten hátrányos. Nem kívánom ennek a flegma kis luvnyának, de kerülhet még ő vagy a családtagja hasonló helyzetbe. Az Uzsokiról amúgy is rossz a véleményem, az Ortopédiai részleget leszámítva eddig csak negatív tapasztalataim voltak. Fontolgattam, hogy elmegyek a betegjogi képviselőhöz és bepanaszolom őket. Sajnos, területileg ehhez a kórházhoz tartozunk és elég egyedi nevünk van ahhoz, hogy adott esetben nem szeretném ha hátrányba kerülnénk emiatt. Mert még ezt is feltételezem róluk. Egyébként meg azt sem hiszem el, hogy pénteken délután derült ki, hogy nem lesz rendelés, akkor, amikor már nincs esélyem állami megoldást találni.

Gyorsan nekiálltam az interneten keresgélni valami magánrendelőt, ahol meg tudom csináltatni a vizsgálatot hétfőn vagy kedden. Először lehidaltam az áraktól. 35-38000 forintos díjtételeket találtam. Végül sikerült egy tízessel olcsóbbra is rálelni, és kedden tudnak fogadni.

37 éve dolgozom. Szerencsére nem voltam munkanélküli egy hónapot sem. Tehát 37 éve, minden hónapban befizettem én és a munkáltatóim a társadalombiztosítást. Kérdem én, miért kell most fizetnem az alacsony közalkalmazotti fizetésemből egy vizsgálatot. Ráadásul 35 évig pár ezer forintba kerültem csak a TB-nek, mert sosem voltam beteg. Most még ki tudom fizetni a vészesen fogyó tartalékokból, de mi van azokkal, aki nem tudják megfinanszírozni hasonló helyzetben a vizsgálatot?