Eljött a nőgyógyászati kontroll ideje. Mivel legutóbb az ultrahang eredmény miatt cserélték le a gyógyszeremet, most újra meg kell majd nézni, hogy javult-e a helyzet. A doktornő nagyon örült, hogy a javaslatára lecserélték a pirulákat, meg annak is, hogy ez a gyógyszer sokkal jobb mellékhatások tekintetében, mint a másik volt. Írt beutalót az ultrahangra (február vége) és elküldött vérvételre, a szokásos CA 125 tumormarkerre. Ez a marker újabban enyhén megemelkedett értékeket mutatott. 35 a felső határ, nekem tavaly januárban 47,8 volt, augusztusban meg 56,6, szóval kicsit izgultam. A vérvételi hely már rég zárva volt, mire végeztem, de mondták, nem baj, menjek fel a laboratóriumba, majd ott leveszik. Csak csöngessek be. Mondanom sem kell, hogy attól félve mentem fel, hogy engem innen mindjárt kidobnak. Ide nem járnak betegek, itt készülnek a vérvizsgálatok. De csengettem és rögvest beengedtek. Egy férfi mindjárt le is vette a vért. A jobb karomból ugye nem lehet, a bal meg már totál szét van szúrva. De ennyire még soha életemben nem fájt vérvétel, mint ez. Egy szúrás volt, mégis több helyen lett véraláfutás, ilyet még nem is láttam korábban. Egyébként ez volt a 72-dik tűszúrás. Ma reggel az e-egészségügyön meg is tudtam nézni a leletet, és mit bánom én, hogy fájt, mert az érték visszament a normál tartományba, 35 alá.

Belova59 képe a Pixabay -en.