A féléves nőgyógyászati ultrahang kontroll ugyanaznap volt, amikor a mammográfia. Volt közte két és fél órám, ami ahhoz kevés, hogy haza mehessek, a kórház területén eltölteni viszont sok. Az az orvos, aki most vizsgált, kicsit más mint a többi. Nem akar rábeszélni a műtétre, nem pikírtkedik, hogy felesleges a félévenkénti vizsgálat és legfőképpen nem üzenget velem a másik orvosnak. Nem kedves, de korrekt és alapos. Mire felértem a vizsgálóhoz, már többen voltak előttem. Egy középkorú nő, aki a vizsgálat után visszaült a folyosóra, még várnia kellett valamire. Egyedül volt és láttam, hogy nagyon el van keseredve. Egy másik, szintén középkorút az anyukája kísért, ugyanazért jár oda, mint én és "száz évig fogok élni és még egy napig" szöveggel, nevetve jött ki a vizsgálatról. A déli beteg nem érkezett meg, így előbbre kerültem. Változatlanul ott a ciszta, ott a mióma és lett endometrium, ami legutóbb még nem volt. Cisztikus. Még nem olyan méretű, ami baj lenne, de van, pedig nem kéne lennie. A déli beteg később sem érkezett meg. Az orvossal együtt jöttem ki a vizsgálóból. Amikor meglátta, hogy még mindig ott ül a szomorú nő, leült mellé, és csendesen elkezdett vele beszélgetni. Jó volt látni, hogy jó emberből van ő is.