Olvastam róla, hogy - nagyon ritkán* -, de azért előfordul férfiaknál is mellrák. Soha nem találkoztam egyetlen férfi beteggel sem, amióta kénytelen vagyok sűrűn megjelenni különféle kezeléseken és vizsgálatokon. A mostani mammográfiai kontrollon viszont volt egy férfi. Ultrahangos vizsgálatra jött. Olyan jó harmincas, kedves arcú, magas, erős fiatalember. Pont előttem hívták be és még vizsgálták, amikor engem is szólítottak a vetkőzőbe. Nem hallottam és értettem mindent jól, de azt igen, hogy van valami a mellében és mintha már korábban is vizsgálták volna. Amikor viszont a leletet diktálta az orvos, kristálytisztán hallottam ezt a mondatot: a mintavételtől a beteg jelenleg elzárkózik. Legszívesebben kifutottam volna utána, hogy rákiabáljak, ne csináljon már hülyeséget, a biopszia inkább kellemetlen, mint fájdalmas. (Jó, nekem a harmadik biopszia azért fájt, mert alig találták meg a kis szemetet és sokáig kotorásztak odabenn, hogy végre eltalálják. Örök hála érte a doktornőnek, aki nem hagyta annyiban és addig próbálkozott, míg végre sikerült.) De egy férfinél tuti nem kell mélyre szúrni. Ha baj van, akkor minél előbb derüljön ki, hogy kezelni tudják. Ha meg nincs baj, akkor nem kell tovább aggódni, stresszelni. Mire kijöttem persze már hűlt helye volt, így sajnos nem tudtam beszélgetésbe elegyedni vele, hogy rávezessem a mintavétel fontosságára. Remélem az anyukája, a felesége, a barátnője, a testvére vagy valakije szépen, okosan ráveszi a vizsgálatra.

* Viki barátnőm kikutatta, 2016-ban 230 férfinél diagnosztizáltak mellrákot (nőknél 8660 ez a szám).