Tegnap nem hullott semmi az égből, sőt, sütött a nap, és hideg sem volt. Gondoltam egyet és a déli órákban beszaladtam a kórházba, ha elintézni nem is, de valamit kideríteni talán tudok az adókedvezmény jogosultsági igazolásáról. Azt hittem délben már kevesebben vannak, mint reggel szoktak lenni, de tévedtem. Azért kivártam azt a hat-hét embert, aki előttem várakozott az adminisztrációra. Elmondtam, mi járatban vagyok, és itt hagynám a két példány, kitöltött igazolást az adókedvezmény igénybevételéhez, alkalom adtán, a doktornő írja majd alá. De az adminisztrátor rögtön felugrott, átvitte a papírokat a doktornőhöz, majd kisvártatva aláírva, lepecsételve hozta vissza. Alig akartam elhinni. Csak az a furcsa, hogy mind a két példányt visszaadták, pedig úgy tudom, az egyik az orvosnál marad, archiválni, illetve talán nekik is kell jelenteni az adóhivatal felé. Majd ha márciusban megyek hozzá, rákérdezek. Minden esetre most már a kezemben az igazolással , le tudtam adni a munkahelyemen a nyilatkozatomat a súlyos testi fogyatékosságról. Ügyifogyi lettem. Egyébként több rádió és hírportál is foglalkozott ezzel az üggyel a napokban, gondolom lassan felébrednek az érintett nők, illetve a férfiak (a prosztatarák is bekerült ebbe a körbe, illetve a mellrák érinthet férfiakat is). Szerintem roham lesz az orvosoknál, akik amúgy is eléggé leterheltek, szóval örülök, hogy elintéztem. Arra azért kíváncsi vagyok, hogy ki lesz az első a munkahelyemen, aki irigyelni fogja ezt a kedvezményt. Mert hogy lesz olyan ostoba tapló valaki, az biztos.