Az orvosom még mindig szabadságon van, így a helyetteshez kellett mennem, hogy megkapjam a tizedik Herceptint (az 55-dik tűszúrással). Nyolcra mentem, tízre végeztem az adminisztrációval és majdnem dél volt, mire bekerültem a doktornőhöz. Megkérdezte van-e panaszom, így felvázoltam neki, mit tapasztalok. Azt felelte, hogy ez teljesen természetes dolog, mármint ezek a tünetek. Elmagyarázta, hogy a kemoterápiából való regenerálódáshoz is kell egy év. Arra még ráadták a sugárkezelést, plusz kapom ezeket az erős injekciókat és még hormongyógyszert is szedek, szóval nem csoda, hogy panaszaim vannak. Megnyugodtam, hogy semmi extra nincs velem. Remélhetőleg. A nővér, aki beadja az injekciót, kérdezte, hogy vagyok. Mondtam, hogy újabban injekció után nem igazán jól. Meg úgy általában sem. Ő nem mondott semmit. Tudom, nem is mondhat. De már remekül olvasok az arcokról. Szóval, azért nem biztos, hogy teljesen oké, amit tapasztalok. Időpontom már van mammográfiára. Most kértem beutalót is. Egyúttal foglaltak időpontot jövő augusztusra is, sőt, a beutalót is odaadták. Ott tartunk, hogy egy évre előre kell kérni az időpontot, különben nem lesz.