Az 52-dik tűszúrással megkaptam a nyolcadik Herceptin injekciót. Semmi különös, leszámítva, hogy a doktornő valójában nem ismert meg paróka nélkül. Először nagyon dicsért, hogy milyen jó a hajam, milyen jól áll, tán nem is kellene megnöveszteni. Aztán megkérdezte, hogy hol is tartunk a kezelésekben, és a sugárterápia lement-e már. Szóval, nem tudta összerakni a fejében a látványomat azzal, hogy voltaképpen ki vagyok. Nem baj. (A napokban egy barátnőm sem ismert fel az utcán.) Ezeken már csak nevetek. A beutalót két vizsgálatra nem kaptam meg, mert még nem lehetett elintézni.  Majd csak huszadika után lehet időpontot foglalni július elejére. Ráadásul jövő hónapban a doktornő szabadságra megy, és az asszisztens sem lesz egy hétig. Ennek most két hátránya lett. Az egyik, hogy a nagy vizsgálati egyeztetések miatt elfelejtettük, hogy gyógyszert kell felírni, a másik, hogy a beutalókért a jövő héten megint be kell mennem és kivárni a soromat. Majd akkor megpróbálom a receptet is beszerezni. A helyettest egyébként ismerem. Az emlőbizottságban találkoztam vele, szimpatikus volt. Remélem, hogy tényleg ő lesz a helyettes, és nem kerül valaki más a képbe addig.