Összetalálkoztam egy nagyon régi kolléganővel. Ő ismert meg, én simán elmentem volna mellette. Hiányzik az a képességem, hogy "öregíteni" tudjam az embereket. Akit húszévesen láttam utoljára, az nekem húszéves marad, és nem ismerem meg negyvenöt évesen. Már számítottam rá, hogy előbb-utóbb találkozni fogok valakivel. Olyan nagy mennyiségű ember jár a különféle kezelésekre, vizsgálatokra, hogy várható volt, akad közöttük ismerős. Mindezt csak azért mesélem el, mert az ő története is nagyon tanulságos. Volt egy ciszta a mellében, ami önmagában nem okoz túl nagy gondot, leszámítva, hogy figyelni kell. A bajt az okozta, hogy ez a ciszta eltakarta a mögötte sunyin növekvő daganatot. Első kórház első orvosa nem látott semmit a mammográfián, és határozatlan volt a ciszta leszívása, vagy meghagyása ügyében. Második kórház másik orvosa azonban észrevette, hogy valami nagyon nem stimmel, mert a nyirokcsomókban daganat látszik. De ő legalább továbbküldte, így került oda, ahol találkoztunk. Már olyan nagy volt a daganat, hogy először kemoterápiát kapott és csak utána műtötték, most sugárkezelik. A legfőbb tanulság: egy cisztával is foglalkozni kell, minimum tovább vizsgálni és ha az egyik orvos nem együttműködő, vagy bizonytalannak látszik, akkor menni kell egy másikhoz.