A második kemo laborvizsgálattal kezdődött. Leveszik a vért, magam viszem át a kémcsöveket egy másik épületbe, ahol sürgősséggel készítik el. Mire bejutok az onkológushoz már kész is. Néhány érték nem a megfelelő tartományban van, de nem annyira nagy az eltérés, hogy közbe kéne avatkozni. A doktornő ellát néhány tanáccsal. Savasat ne egyek ezekben a napokban, vagy ha mégis, vegyek be szódabikarbónát, megelőzendő a vese és húgyutak maródását, amit amúgy is irritál a kemo. Elmesélem a szív ultrahangos kalandomat, azt mondja erre mindenképpen megoldást kell találnunk, mert nem csak januárban lesz szükség rá, hanem onnantól három havonta meg kell nézni a szívem állapotát a Herceptin injekciók miatt. (Szép kilátások - gondolom magamban.) 

 Végül átballagok a másik épületbe, és viszonylag gyorsan bejutok egy kezelőágyra, másfél óra alatt becsöpög az anyag, elég gyorsan eltelt. Utána megérdeklődöm a kórházi patikában, hogy valóban lehet-e kapni az Ilcsi-féle krémeket sugárterápia okozta bőrirritációk megelőzésére, amiről pont most hallottam a rádióban. Árulják, drága. Azt javasolják a patikában, hogy beszéljem meg a radiológussal, ő ajánlja-e. Felszaladok még a kemós osztályra, alig találom meg, ott még sosem jártam, elkérem a laborlelet lemaradt másik felét és kérnem kell egy indikátor csíkot, hogy ellenőrizni tudjam a vizeletem savasságát. Az exem - akit a jövőben itt Mr.Kávénak fogok nevezni - jön értem, és szokásainkhoz híven megyünk Freihez kávézni. Bár a kávé csersavas, úgy gondolom sok tejjel ez kompenzálható, így egy latte szerűt iszom. Jól vagyok. Este azt érzem, hogy zsibong a vérem, a kemo anyaga száguld az ereimben, gondolom üldözik a fehérvérsejtek, különös érzés. Inkább kellemetlen, mint rossz.