Sosem akartam parókát. Jó dolgomban sem, most sem. A doktornő felvázolta, hogy az első kezelés után két héttel kezd majd a hajam kihullani, és viszonylag gyors ütemben történik. Felírta receptre, a TB 15.000,- forintos támogatást ad a műanyag parókákhoz. Rengeteg hajam van. Fiatalabb koromban semmilyen francia csat nem tudta befogni. Nem csak sok, hanem vastag szálú is. Többen tanácsolták, hogy előre le kell vágni, ne várjam meg, amíg egy reggel a felét a párnámon találom. Egyelőre képtelen vagyok rá. Hamarosan letelik az idő, és még nem hullik több, mint úgy általában. De a parókavásárlást nem hagyhatom az utolsó pillanatra. Nyomaszt ez a feladat. A kórház környékén láttam több üzletet is.
Ott talán empatikusabbak. És valóban, rendkívül készséges és türelmes az eladólány. Többet is felpróbálok mire megtalálom a színben és fazonban is az eredeti hajamhoz legközelebb állót. Nem annyira rémes, mint gondoltam. Az ára is elfogadható, bár egy bérminimumon élő nem hiszem, hogy megengedheti magának, még TB támogatással sem. Ráadásul venni kell hozzá egy csomó dolgot. Parókához való sampont, balzsamot, kondicionálót, egy speciális bambuszsapkát, amit a paróka alá kell felvenni, egyrészt, hogy védje a fejbőrt, másrészt, hogy melegítsen. Külön hajkefe is kell hozzá, meg persze egy állvány, amin tartani kell. Vettem egy frufrut is. Kendő vagy sapka alá még jól jöhet. Nevetnék ezen, ha nem lenne végtelenül szomorú ügy ez az egész egy nő számára. Egy turbánt ajándékba kaptam az üzlettől, egy másikat meg én vettem. Ez az egész is tízezres nagyságrend. Voltak helyes kis kendők is. Legalábbis a fotókon nagyon cuki kis darabok voltak. Felvéve rémesen álltak. Persze a fotómodell nincs húsz éves, tökéletes a sminkje, és tökéletesre van megkötve a fején a kendőcske. Otthonra jó lesz a turbán, azt legalább könnyű felvenni. Majd aláteszem a frufrut, amikor leviszem a szemetet.