Kiborultam rendesen. De legalább kiment belőlem az a nagy feszültség és tegnap már elég nyugodt voltam az onkológusnál. Illetve a vérnyomásom felment 150-re, de azon a helyen nem akadnak fent ilyesmin, ott mindenki elég ideges attól, hogy kemózni fogják. Jövő szerdán kezdjük. Azt mondta a doktornő, hogy az egész napom rá fog menni, vigyek enni-, inni- és olvasnivalót. (Meg fertőtlenítős kendőket is - tettem hozzá magamban, mert elég koszos a folyosó és a mosdó is.) A részleteket majd akkor beszéljük meg. De úgy készüljek, hogy mindenhol sokat kell majd várni.

Kell csináltatnom egy szív ultrahangot valahol. Ebben a kórházban ugyanis nem tudják addig megcsinálni. Beugrottam a háziorvoshoz, kértem beutalót. Felhívtam a kórházat, ahová lakóhelyileg tartozom, hogy időpontot kérjek. Egy nő arrogánsan hepciáskodott velem, hogy ez nem így megy, konzultáció kell és mittudomén... Amikor végre elhallgatott, megmagyaráztam, hogy kemoterápia miatt kell, erre azért visszavett a hangerőből és a stílusból, normális, emberi üzemmódra váltott. Egy hónap múlva mehetek, addigra kaptam időpontot. Nem tudom, hogy ehhez mit szól majd az onkológus, de én ezt nem tudom magamnak elintézni korábbra. Mr. Kávé megígérte, hogy értem jön kocsival kezelés után és hazavisz. 

A kemoterápia után sugárkezelést fogok kapni. Egy évig injekciókat is adnak, kábé havonta, és öt évig gyógyszert is kell szednem. Az egész arzenálra szükség van, miután kétféle rák támadott meg. Reményeim szerint a sebész már megszabadított mindkettőtől, de nyilván szükség van erre a sok kezelésre, hogy ne újuljon ki, vagy ne jelenjen meg máshol.