Ebben a váratlanul novemberire fordult időjárásban nem nehéz megfázni. Nekem is sikerült. De az is lehet, hogy betegen bejáró kolléganőm fertőzött meg. Nem teszek neki szemrehányást, mert én is megkaptam az első fizetésemet a táppénzzel. Mikroszkóppal sem látható. Eleve nagyon alacsony fizetésen tart bennünket az állam, kilencedik éve egyetlen forint emelést sem kaptunk. Mindenkit a gutaütés kerülget, amikor halljuk, hogy mennyi az átlagfizetés. Persze a cégnél vannak - nem is kevesen - akik jól keresnek, de hát őket mostanában vették fel, ha nem kapnak magas bért, ide se jönnek. Aki meg itt van már hosszabb ideje - magára vessen. Manapság öt évnél tovább nem célszerű egy munkahelyen dolgozni. Nem igazán értem miért nem merül fel, hogy vannak, akik szeretik a munkájukat. Meg értenek is hozzá. Elkalandoztam a náthától. Szóval lebetegedtem.

Először próbáltam saját magamat kúrálni, a szokásos módon. Forró tea, algopyrin, pihenés. Néhány nappal később a torkomon kívül már a nyaki nyirokmirigyek is megduzzadtak és fájtak, így muszáj volt megmutatni orvosnak. Háromnapos antibiotikum kúra meg egy torokra való spray. 

Szerencsére jobban vagyok, mert holnap mennem kell a Sugár Ambulanciára, és nem szeretnék én magam fertőzni más betegeket. Hazudnék, ha azt mondanám nem félek...