A labor csak néhány méternyire van a nőgyógyászattól, elég nagy a tömeg, de már tudom, hogy azért elég gyorsan megy. A sorszám húzás után kiderül, hogy pont hetvenen vannak előttem. Egy ablaknál adminisztrálnak, és négy helyen veszik a vért. Lassan, de sorra kerülök. Jön a 69-dik tűszúrás, idén ez csak a harmadik, szóval jól lelassult a szám növekedése, hála Istennek. Ismerem aki a vért veszi, már többször kerültem hozzá, tudom, hogy profi. De a régi jó vénám már teljesen szét van szurkálva, ott meg sem próbálja. Másikat keresgél és nehezen, de talál is egy megfelelőnek tűnőt. Csak az a gond, hogy folyton eltűnik egy ín mögött. Már tiszta erőből nyomom szegény nővér combját, amire ő biztat. Felajánlom a kézfejemet, vegye abból. De nem adja fel olyan könnyen és végül sikerül. Nem is érzem a szúrást. Két kémcsőbe csurog a vérem. A papírokból láttam, hogy az egyikből a CA 125-öt nézik, a másikból HE 4-et és ROMA indexet. Köszönhetően az e-egészségügynek már aznap látom az eredményeket. A CA 125 megint feljebb ment egy kicsit, de még mindig enyhének számít. A HE 4 nagyon kicsit magasabb, de jobb, mint legutóbb. A ROMA index is magasabb, de az is jobb lett, mint az előző. Most már csak a citológiáért kell izgulni.