Beadták a hetedik Herceptin injekciót is. Minden a szokott menetrend szerint alakult, leszámítva, hogy egyre nagyobb a tömeg. A doktornő kérdezte, hogy vagyok, van-e valami panaszom. Elmondtam, hogy nagyon gyakran görcsölnek az izmaim, már nem csak a lábamban, hanem a kezemben is. Valami ionhiány lesz ez, nézzük meg egy vérképpel., lehetőleg még ma. Íratott beutalót a laborba. Gondoltam, még az injekció előtt elintézem, de a sorszám alapján több, mint hetvenen voltak előttem, így inkább előbb átmentem a szúrásra (az 50. volt). Kis szerencsével akár vissza is érhettem volna a sorszámomra, de a kezelőben egyedül volt a nővér, így ott is elég sokat kellett várnom. Mire visszaértem a vérvételre már tízzel tovább volt a sorszámom és nem lehet kialkudni, hogy hívjanak be, mert a rendszer már törölte a sorszámot és kétlépcsős a vérvétel. Először az ablakhoz hívnak adminisztrálni, meg átadják a csöveket és a pisis tartályt. Az ember belebűvészkedi a pisit a szűk (ám de felújított), WC-ben, ahol még a táskát sem tudja az ember sehova felakasztani, leadja a tégelyt, aztán várakozik, amíg újrahívják a szúrásra (ez volt az 51. szúrás).Majdnem délután egy óra volt, mire bekerültem. És még mindig sokan várakoztak. Amikor először jártam itt (négy évvel ezelőtt, a nőgyógyászaton), a déli órákban már szinte senki sem volt. Most meg folyamatos a tömeg, de mindenkitől leveszik a vért, akkor is, ha kiírás szerinti vérvételi idő már rég letelt. 

Majdnem megfeledkeztem a bulvárcímről. Mondjuk legyen az, hogy "Szúró fájdalmakat érzett a teste több pontján." Akinek van kedve, kommenteljen jobb, más bulvárcímeket. :-)