Hétfőn reggel éhgyomorra jelentkezem az aranyos asszisztensnél. Kezembe nyom öt beutalót, különféle vizsgálatokra. Ha végeztem, szaladjak vissza szólni, hogy minden oké-e. Mission: impossibile - gondolom. Tekintve, hogy itt általában mindenre órákat szoktam várni a folyosókon üldögélve, vagy álldogálva. A labor után ehetek néhány falatot - mondja még és ez kicsit vigasztaló, kis hűtőtáskában van nálam víz, kávé és egy szendvics. Sorszámot kérek a vérvételre és fél óra múlva sorra is kerülök. Hívnak az adminisztrációs ablakhoz, ahol kapok egy nagyobb tégelyt legalább öt kémcsővel, és egy kisebbet vizeletnek. A papírjaimat idegesen odébb tolják, adjak már helyet a következő betegnek. A papírok a földre esnek, összeszedegetem őket és nem értem, mire ez a nagy sietség, hiszen hiába vesznek hárman is vért, ők nem tudnak olyan gyorsan haladni, mint az adminisztráció. Mindenki még jó negyedórát ül és vár, kár a földre söpörni a beutalót, leleteket. Kezemben a táskám, az uzsitasim, a mai összes beutalóm, a kémcsövek és a pisitégely. Bevonulok a nagyon mocskos mellékhelyiségbe mindezzel. Szerencsére hoztam otthonról vizeletet, mert az áttöltés is komoly kihívás, pláne az lenne, ha itt kéne elintéznem. Fogas, polc, sehol. Akinek van kísérője, egyszerűbb az élete. De leginkább csak az idős embereket vagy a kissé demenseket kíséri valaki, az átlag egyedül jött. Aki a vért veszi nagyon kedves, 

átveszi a papírokat és meglepve kérdezi, mit keresnek magánál Sz.úr iratai? Mindenki azt keresi! Leesett a földre, mi? Áh, mindig ez történik - hadarja. Tehát teljesen normális, hogy a földre sodort iratokat véletlenül valaki más felszedi a sajátjaival... Túl vagyok rajta, megiszom a kávét és elmajszolom a szendvicset. Jó, hogy hoztam nedves, antibakteriális törlőkendőt is, mert ez a mosdó nem alkalmas kézmosásra (sem), se szappan, se törlőkendő, a koszról nem is beszélve. 

Sorszámot húzok EKG-ra. Itt szerencsém van, mert akiket előttem hívnának be, eltűntek. Percek alatt sorra kerülök, a leletet a kezembe nyomják, viszlát! Egy papírral több, amire vigyázni kell. Mellkas röntgenre és hasi ultrahangra időpontom van, bőven ráérek addig, de inkább felmegyek és bejelentkezem, hátha nem kell másfél órát várnom. Itt is kapok egy számot, aztán hátra küldenek a folyosón, majd szólítanak. Nincsenek is sokan. De nem is hívnak senkit, aztán mégis beindul a vizsgálat és sorra kerülök. Hoztam egy régi leletet, szeretném odaadni, mert a leletező orvosnak tudnia kéne, hogy 1999 óta van egy folt a tüdőmön, amit már kivizsgáltak. Itt nem lehet papírokat hagyni, itt csak a gép van meg ő - mondja aki a röntgent készíti. Majd vigyem előre, az ablakhoz. Ott sem veszik be, csináljak vele, amit akarok, ők nem veszik át. Csak remélni tudom, hogy majd akad valaki, akit érdekel, hogy amit a röntgenen látnak, nem újdonság. Átmegyek a túloldalra és várom a sorom a hasi ultrahangra. Rajtam kívül itt már sokan üldögélnek. Valami rejtélyes okból szinte azonnal behívnak. Szabadkozom, hogy ez nem lesz jó, mert nincs egy órája, hogy ettem és kávét is ittam, és hasi ultrahang előtt azt ugye nem szabad, de szívesen kivárom az előre foglalt időmet. Nem számít, jöjjön - mondja az asszisztens. Lefekszem a vizsgáló asztalra és életem egyik legkedvesebb, legviccesebb de legalaposabb orvosa elkezd vizsgálni. Talál egy epekövet, aminek a létezéséről eddig ugyan nem tudtam, de azért nem lep meg igazán, hogy ott van. Mindent átnéz, egyre lejjebb jár a hasamon, amikor megállítja a készüléket és hosszasan nézi. Már várom a kérdést: mikor volt utoljára nőgyógyásznál? Elmagyarázom, hogy ebbe az intézetbe járok, mert van cisztám is meg miómám is. Megnyittatja a leleteket, felolvastatja és örül, hogy ismert dologra akadt. Még megnézi a veséimet is, aztán mehetek. Hálás vagyok, hogy hozzá kerültem és a kellemetlen előzmények után, jó hangulatban indulok az aneszteziológusokhoz. Sorszámot húzok, elég sokan vagyunk, de türelmes vagyok, mert ez az utolsó, amit ma abszolválnom kell. Bekérik előre az összes papíromat. Itt végre tényleg érdekelt valaki, hogy van egy régi leletem a foltomról. Korrekt doktornő, néhány kérdés, és megkapom a papírt, hogy lehet altatni. Szuper. Vissza a sebészem asszisztenséhez, jelenteni, hogy minden oké, és szerdán jövök egy újabb vizsgálatra és végre valahára testet ölt a sebészem, megismerhetem őt is.

Extra tanács: hasi ultrahangot megelőző napon érdemes 3 x 2 szem Espumisan gyöngyöt bevenni, és a vizsgálat napjának reggelén is, mert a gázoktól nem látni mindent megfelelően, és az éhségtől is simán fel lehet fújódni. A hólyagnak viszont tele kell lennie, nem szabad vizsgálat előtt pisilni.